Anyukám

Már, szinte kínoz és folyt,
Nagyot ordítanék, nem bírom!

Kisfiam,gyenge teste, lelke,
tartja bennem a lelket.

Anyukám! Ne sírjál,

Ha felnövök, millió csókommal köszönöm!

Hisz tudom jól,

fájdalmas perceket okozok.

De, ha megcsókolom arcod,

elfelejted, minden gondod.

Igen, talán úgy gondolom,

miért mondom szomorú hangon, nem tudom.

Talán, úgy könnyebbek a gondolatok,

s csöndes hajlékomba bomlok.