mellyel együtt a bolondság.
Álmodozom, oly gyakran,
hisz oly elmondhatatlan.
Mennyi sírás, mennyi kacagás,
sok-sok mosolygás, de mind a fiatalság.
Gond nélkül élnék, ha lehetne,
hisz a természetnek, nem csak ez a rendje.
Álmodozom,s álmomban
ringatom gondolatom.
Mint, ahogy e szédült
világban bolyongok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése