És mért sír két szemem?
Üres percek múlnak el,
S lassan a tavasz ébred.
Fátyolos reggelen,
gyönyörűen kel a nap felfelé.
Rózsák nyílnak,
s a fák új ruhába bújnak.
Üdén beszél a természet,
lágyan ring a tavaszi szél ölében.
De mégis nagyot sóhajtok,
eltakarjam bús arcom.
Gondolataim ezrek,
s mond mért nem feledhetlek?
Mért csak te élsz
szívemben?
Hányszor elhagytalak már,
s csak álmomban ringatóztál.
Most mégis egyre erősebben,
melegszem a nap tüzében.
Mintha szerelmes lenne szívem,
Nem tudom?! Érzem.
Régi szerelem,
újra s újra tűzben égek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése