Bárczi Katalin versei
2015. február 6., péntek
Egyetlen életem
Egyetlen életem,
pillantásom, mosolyodra ébred.
Nem sírok, bár kéne?!
Bocsásd meg ezt nékem!
Hisz, szívem szeret,
ahogy karod közt látom az éned!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése