Nagyot ordítanék, nem bírom!
Kisfiam,gyenge teste, lelke,
tartja bennem a lelket.
Anyukám! Ne sírjál,
Ha felnövök, millió csókommal köszönöm!
Hisz tudom jól,
fájdalmas perceket okozok.
De, ha megcsókolom arcod,
elfelejted, minden gondod.
Igen, talán úgy gondolom,
miért mondom szomorú hangon, nem tudom.
Talán, úgy könnyebbek a gondolatok,
s csöndes hajlékomba bomlok.