Köszönöm az életet

Köszönöm az éltet,
Hisz nagyon szerethettelek.
Te voltál, ki nyugalmat adott szívemnek,
S bátorságot öntöttél lelkembe.
Hittem benned, mint egy jó barátnőben,
Mindig bátorított a szó, mit mondtál,
Sírni sosem hagytál.
Én éreztem benned a hűséges anyát.
Ha boldog voltam, szerelmes nagyon,
Gyöngéden ápoltad gondolatom.
Köszönöm neked az életet,
S a két dolgos kezednek
Mi fáradságot nyújtott- értem.
Most márt tudom, mikor sírni láttalak Téged,
Nem értettem, mi nyomja lelkedet.
Hiába gondoltam, hogy tudnék segíteni neked...
De ahogy múlt az idő, világosabb lett minden,
S én is kezdtem álmodozni az életen.
Köszönöm neked, hogy nem hagytál cserben sosem.
De most mégis megváltoztál,
S én is más úron járok már.
Oly gyakran elkerüljük egymást,
Én csak ennyit nyújthatok neked, Édesanyám...
Kérlek, most ne sírjál...

Karácsonyra

Boldog Karácsonyt,
szívünk dobogjon.

Melegem van, hisz
most vagyok a legboldogabb.

Itt vagyok köztetek,
kiket a legjobban szeretek.

Fájdalmat nem érzek,
hisz nem haragszom senkire.


A versem, még az ajándéktól is 
értékesebb.

Sütök-főzök nektek,
hisz az ízek kedvesek.

Most nem adhatok, kis csomag- nagyot,
hogy ki bonthassátok.


Mosolyogva, boldogan,
egy puszit adjatok.

Csak ezt a verset adhatom,
hisz nincs egy krajcárom sem.

Fogadjátok hát szeretettel,

hisz oly szépen áll mellettem e fenyőfa feldíszítve.

Legszebb ruháját, most öltötte.
Díszekkel tele, gyertya fényben,
meleg hatást kelt vele.

Oly jó így köztetek, 
meleg, családi körben.


Már nem mondok többet, 
hisz mindjárt útnak indul a könnyem.

Emlékezem rád

Emlékezem rád,
Karácsony éjjelén.
Égő gyertyafény,
árassza el szívem közepét.

Meghatottan állok,
s rád gondolok én.
Csak e pici ajándékot
adhatom Én.


Nem szól másról, 
csak Rólad, s Rólam,
hisz, mindig erről
álmodtam Én.

Kinn a szabadban,
hópelyhek ölén, 
fürdeni a havak
tenyerén.

Átázott testünket,
parázsló tűz mellett,
Mondhatnám, 
ne hagy el engem, sohasem.

S a szerelem tüze melegítsen,
Forró ajkad hevítsen.
Égő gyertyafény,
gondolj rám,

Boldog Karácsony éjjelén!

Remény

Ne hagyd ,hogy elhagyjon a remény,
Mely érted él...

Ne hagyd, hogy búslakodjam...
Szerelmes láng vagyok,
Melynek tüze még forrón ég.

Ne hagyd, hogy elaludjon,
Hisz ha elalszik,
Többé nem gyúl értünk lángra...

Egy szál rózsa

Egy szál rózsa, mely elmond mindent,
Ha szemedbe nézek, gyöngéden...


Itt vagy velem, s e virág a kezemben,
Boldogan őrzöm szívemben...

Talán a virág illatától
Kábul úgy fejem?

Mi ez, magam sem értem,
Hisz lángokban égek.

Karod átölel, s a válladra hajtom fejem.
Szívem dobog hevesen, hisz megpihenek.