Hisz nagyon szerethettelek.
Te voltál, ki nyugalmat adott szívemnek,
S bátorságot öntöttél lelkembe.
Hittem benned, mint egy jó barátnőben,
Mindig bátorított a szó, mit mondtál,
Sírni sosem hagytál.
Én éreztem benned a hűséges anyát.
Ha boldog voltam, szerelmes nagyon,
Gyöngéden ápoltad gondolatom.
Köszönöm neked az életet,
S a két dolgos kezednek
Mi fáradságot nyújtott- értem.
Most márt tudom, mikor sírni láttalak Téged,
Nem értettem, mi nyomja lelkedet.Hiába gondoltam, hogy tudnék segíteni neked...
De ahogy múlt az idő, világosabb lett minden,
S én is kezdtem álmodozni az életen.
Köszönöm neked, hogy nem hagytál cserben sosem.
De most mégis megváltoztál,
S én is más úron járok már.
Oly gyakran elkerüljük egymást,
Én csak ennyit nyújthatok neked, Édesanyám...
Kérlek, most ne sírjál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése