Kéri a szeme,
sok-sok szerelmes,
levelek úgy zöldellnek.
Fáklya fénye,
a csöndben éget.
Eltört madár szárnya.
Fájdalmában,
hallgatnak a szemek.
Sírnának,
de rám sem néznek.
Úgy fáj a szárnya,
össze tapasszák,
s az Úr majd szól,
ahogy várja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése