S, tudhatod...

S, tudhatod, de fáj, oly nagyon.
Nem mondom soha,
de hallgatok.

Mosolyom, s szememből, a könny fáradt,
érzem, s csípi arcomat.
Letörlöm, mint a kő, szívem helyét,
hagyom Őt.

Szívem, úgy törik ketté!
Ahogy érint a szél,
Úgy játszom én.