Vadrózsákkal ébreszt álmom,Még ha szemed nem is látom.
Búcsúzom, barátom,
hisz a rózsa elhervadtan álmod.
Ködfoltos reggelen
Mért hagy el úgy szívem?
Hisz tudom, hogy senkit nem szeret...
Büszkén ébred a napkelte,
S úgy tesz, mintha nem is lennél szívembe.
S a délután melegén
Éget a vágy, láthatlak-e én?
Nap mint nap percek futnak el,
S szürkületet hoz az est fényeivel...
De nem hagyok más csábítás erejének,
Hosszú utat teszek meg én Teérted...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése