Bárczi Katalin versei
2014. november 9., vasárnap
Mikor nem mondtad
Mikor nem mondtad,
Csak éreztem.
Őszinte szemed,
mint a viharfelhők
feletted.
Az eső,s a hideg,
Az égi áldás,
méri rád,mérgét,
s mindent.
A könyörgés útja,
kifürkészhetetlen.
Imádkozz,
s szólj az Úrhoz!
Gyötör az ember, mikor,
napfény éri tested.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése