Mely valóra válhatott.
Egy érzés, mely bennem hanyatlott...
Csak Ti lesztek, kik feloldhatjátok.
Mint az álmom küszöbén, ahogy ott állok,
S bennem sírnak a gondolatok...
Nincs nemesebb érzés,
Mint ha őket boldognak láthatom...
Egy gondolat, egy szerető szó, mely el nem mondható,
Hisz oly egybehangzó...
Ahogy hat szempár őszintén egymásra talált,
S gondolataink egymásnak válaszoltak...
Ahogy a kéklő felhők vonultak felettünk,
Forró ölelések közepette
Még az ég is sírt velünk...
S minden átfutott a tűzvonalon,
Tiszta, őszinte vágyak összeértek,
Majd gondolatot is cseréltek.
Hisz a megbocsátó szívek
Feloldozták a félelmet.
Nem volt egy lélegzetnyi szavam,
Hisz majd' sírva fakadtam.
De boldog vagyok,
Hogy álmom őszintén valóra válhatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése