sírni látod két szemem.
El dalolom az életem,
de mit sem ér nélküled.
Kőfalak állnak mögöttem,
mint egy bezárt börtönben.
Mond, mért kell így elmenned,
mért hagysz el engemet?
Tudom, más szeme szebben csillog,
szebb, mint az égen a hold.
Mond, mért kell így elmenned?
Már nem érzek fájdalmat érted.
Hisz úgy is, vége lesz.
Suttogja a szél, csöndes nap melegén,
Mért van az,hogy vissza térsz.
Hisz, már eltűnt minden emlék,
mi rólad élt.
Mond, mért kell így elmenned,
hiába nyújtom kezem.
Csak egy pillanat,
s megállsz ablakom alatt.
Mond, mért kell így elmenned,
Elhervadt rózsa a kezedben.
Ne-ne pillants vissza.
Sűrű fény vetít át kisszobám ablakán,
Szomorú arca van az égnek már.
Csepergő eső zuhatagán,
Könnyeim áztatják nyomod útját.
Kiáltanám, jöjj vissza hozzám,
De te már messze jársz.
Mond, mért kell így elmenned,
eső mossa testedet.
Rózsaszál csügged kezedben,
már nem éled föl többet.
Kezdjük újra együtt,
mi ketten?
Hiába kiáltanám,
nem érted,
Ő nem szeret téged,
csak játék vagy az életében.
Elvonulóban,
felhők sorban,
egy szerelem
kővé válhat nyomban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése