a gondolat küszöbén.
Minta, elhagyna az érzés,
csak fáj, s lángol még.
Néha, egy szobor vagyok én,
testem, lelkem lángokban ég.
Csillagok beszélgetnek hozzám,
oly sokat gondolok rád.
Éneklem, babám dalát,
Ne hagyjon el, szerelem zászlaján.
Ahogy, vissza térek,
fájó szívem, ketté törve érzem.
Ne hagyj el kedvesem,
hogy daloljak, oly édesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése