Ne sírj, csak arra kérlek.
Majd, ha boldog szívvel állsz majd előttem,
Tetted, véred, s lelked szól majd érted.
Gondolok rád nagyon sokat,
Egyedül, szárnyak alatt lopva.
Üres falak közt gondolatban,
mintha, száz év távlata múlna.
Fényképedet, milliószor nézem,
ezer csókom küldöm néked.
De, mit ér, ha két karod nem ölel,
s hiába várom, mintha száz év telne el.
De, mégis hiszem, hogy karod közt élhetek,
S szád ízét élvezem.
Mert szeretem,
S nem tudok élni nélküle.
Gondolok rád nagyon sokat,
Hogy kézen foghassalak.
Vezessem, majd utadat,
S csak a jót mutassam.
Mosolyodat láthassam,
S édes szavad hallgassam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése