Kisfiam

Folytatom utam, mint,
a kis patak,el nem apad.

Lengedező szélnek, suhogását hallom,
egy kicsit igaz, elgondolkodom.

Megpihenek közben, egy kis padon,
a napon, csöndesen elszunnyadok.


S hirtelen, mintha, valami megrázna,
az érzés, drága kisfiamért.

Gondolatban felkiáltok,
fáj, hol vagy édesem?!

Miközben, megijed kicsi szívem,
drága kisfiam, eljátszik csöndesen.

Istenem, milyen édes,
mosolygás arccal nézek feléje.

Hisz, nagyon szereti szívem.

csepp termete, mosolygós szemek,
s nyugodt tekintetek.

Drága békességem, 
Most már, indulni kéne hazafelé.